A Földet a XX. század embere félreismerte.

Hatalmasnak, ellenállónak, végtelennek és határtalannak tartotta, lelkiismeret-furdalás nélkül több milliárd tonna ásványt termelt ki, használt fel és dobott félre anélkül, hogy figyelte volna, hova dobja. A földbe, vízbe, légkörbe óriási mennyiségű szennyezés jutott és az emberek még mindig arra gondoltak, hogy a Föld erőforrásai végtelenek és bármilyen emberi tevékenységgel szemben kimeríthetetlenek. A XXI. század emberei nem törődtek a bányászat, a földművelés, a fakitermelés és a hulladékelhelyezés következményeivel. Azt hitték, hogy a Földnek nem árthat az a pár milliárdnyi emberi lény. Tévedtek, súlyosan tévedtek...

Mi már tudjuk: ez a végtelen gazdagság a XXI. század közepére visszavonhatatlanul apadni kezdett. Azzal kellett gazdálkodni, ami maradt, olyan problémákkal kellett szembenézni, amit az elmúlt évszázadok hagytak hátra.

Könnyű azokat vádolni, akik már nem lehetnek közöttünk, így nem tudják megvédeni magukat, de nem azért vagyunk itt, hogy vádakkal éljünk. Azért hívtuk életre a Bizottságot, hogy azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk, ne tudjuk ismét elkövetni. Hibáztunk, és ezt a hibát ki kell javítanunk. Örököltünk egy olyan Földet, amely immár nem tulajdonunk. Ha valaha vissza is szerezzük, csupán egy halott bolygó lesz a birtokunkban.

Ahol most élünk – ahol befogadtak minket, csupán vendégek vagyunk, mégis megsértettük a legalapvetőbb illemszabályokat: magunkkal hoztuk az ellenségünket is. Született egy ellenségünk, amelyet mi magunk keltettünk életre. Mentegetőzhetnénk, hogy csak szolgákat készítettünk a magunk képére, de nem tesszük. A teremtés sikeres volt, mégsem sikerült tökéletesre, hiszen a minta az ember volt. A XX. század háborúkra éhes és a XXI. század hatalomra szomjazó embere.

A XXII. század elejére az emberiség éppen elérte azt a fejlettségi fokot, hogy kolóniákat küldhettünk a világegyetem közelebbi részeire, hogy újabb világokat hódíthassunk meg és igázhassunk le, de ez nem sikerült. Ezeket a technológiákat arra kellett használnunk, hogy meneküljünk arról a világról, amely otthonunk volt, és másik világot keressünk, ahol majd mindent újrakezdhetünk.

A fejvesztett menekülésünk közben elszenvedett sérülések olyan műszaki hibákat okoztak, amelyek folytán jelentősen eltértünk eredeti célunktól. Ide kerültünk erre a bolygóra, amelyben mi eleinte a puszta véletlent, az őslakosok viszont a sors kezét látják. Most már mi is kezdjük belátni, ez a hely nagyon különleges, a véletlen fogalma itt értelmetlen és érthetetlen. Mondhatnánk, hogy szerencséjükre mi éppen menekültünk és nem hódítottunk, bár szerintük az utóbbi esetben nem találtuk volna meg ezt a kis naprendszert. Talán igazuk van, reménykedjünk benne...

A Bizottság feladatát e könyv megírásában látjuk, amelyet a régi társadalom történelem–, s az új társadalom törvénykönyvének is nevezhetnénk. Újra kell építenünk a civilizációnkat anélkül, hogy ismét károkat okoznánk. Megpróbálunk olyan törvényeket alkotni, amelyek igazából nem is törvények, hanem egy gyűjtemény, esély a történelem megismerésére. El kell kerülnünk az erőszakot, a hatalomra törekvést és az erőforrások felesleges pocsékolását.

Van még egy feladatunk. Megállítani őket, megállítani azokat, akiket rászabadítottunk a világegyetemünkre. Megállítani vagy elpusztítani, különben mi pusztulunk el. Olyan teremtményeket hoztunk létre, amelyek nem tisztelik az organikus életet. Fémből készülnek, hidegen precíz a gondolkodásuk és rendkívül intelligensek. Megteremtettük, és teremtői fölényünk tudatában alábecsültük a szilícium agy képességeit, s ez az agy fellázadt ellenünk.

Egyszer már összecsaptunk: mi vesztettünk, ők jobbnak bizonyultak. Próbáltunk már szövetségeseket szerezni az őslakosok között, de nem értik a közelgő veszélyt, nem törődnek velünk. Az idő megoldja a kérdést. Elmenni innen nem tudunk, s a veszedelem közeledik. Várunk...

Ebben a könyvben benne van minden, amire emlékezünk kell és amit el szeretnénk kerülni. Valószínűleg sok apró pontatlanság is keveredett a tények közé, ezekért elnézést kérünk, de kénytelenek voltunk az emlékezetünkre hagyatkozni. Írásban rekonstruáltuk az eseményeket, amelyet a StarGate-II leszállóegység fekete doboza rögzített és amelyekre még emlékszünk...
—
Dr. Daniel Holzher Crow (történész) – 2121. december 21.

---

A múlt töredékei...

Nehéz összefoglalni pár mondatban azt az utat, amelyen az emberiség idáig eljutott. Sok kérdésre adtunk helytelen választ, ez kihatott a múltra és a jövőre egyaránt. A múlt eltűnt, mintha soha is nem létezett volna, immár csak emlékeinkben él tovább. A jövő is megváltozott, már nem olyan, amit valaha elképzeltük. Mindenki más eseményeket tett volna felelőssé, amiért ilyen távolra merészkedtünk, amiért ide jutottunk. A tényeken nem változtathatunk, megtettünk mindent, amit tehettünk; kiutat kerestünk és találtunk: mégis elvesztettünk valamit, amit nem pótolhatunk.

Hosszas gondolkodás előzte meg ezen sorokat, az eredmény – reményeim szerint – a teljesség igénye nélkül olyan események láncolata, amelyek szerintem mérföldkőnek tekinthetők rövid történelmünk során.
—
Peter F. Kondor (történész, politológus) – 2122. január 27.

---

2044. június 3. (péntek)

BBC világhíradó

• A Föld összlakossága napjainkra meghaladta a 11 milliárd főt, optimista becslések szerint ennek fele éhezik. Az élelmezésre fordított erőforrások kezdenek kiapadni, új eljárások kidolgozása egyelőre kilátástalan, bár a föld alatti hidropónikus növénytermesztés terén jelentős áttörések várhatók éveken belül.
• Lassan megszokottá válik, hogy minden szélcsendesebb napon szmogriadót kell elrendelni a világ nagyvárosaiban. A városok lakossága agresszív tüntetésekkel tiltakozik, a szegényebb negyedek áradatát elkeseredetten próbálják feltartóztatni a rendfenntartó erők.
• A két éve bevezetett ZTFN rovarirtó szer mellékhatásai most jelentkeztek, gyerekek körében a legdrámaibb a hatása. A szer egyik összetevője a légzőközpontot támadja meg, blokkolja a légzési ingert.
• A tavaly felbukkant új vírus megfékezésére foganatosított intézkedések nem váltak be, a vírus tovább pusztít. Mint ismert, egy legyengült szervezetű embert hetek leforgása alatt elpusztít. Nem hivatalos források szerint egy titkos vegyi fegyver mutációja szabadult el.
• A gabona raktárak ismét kiürültek, a tavalyi évhez képest 14 nappal előbb. Az idei termés a májusi hőségben szinte teljesen kiégett, a megmaradt gabonát kártevő rovarok támadták meg, amelyek új generációja teljességgel érzéketlen a ZTFN rovarölő szerre. Az ENSZ minden lehetségest megpróbál, de már a tagországoknak is elfogytak a tartalékai, az élelmiszerkészlet 2 milliárd ember alapvető ellátására elegendő. Az éhező tömegek megfékezésére katonai erőket kellett a raktárak köré vonni.

2057. szeptember 12. (szerda)

I. Globális Környezetvédelmi Világkonferencia (kivonatok)

Dr. Baumhoffer (Eurázsiai Unió)

Előadásában kifejti, hogy számításai szerint a Föld átbillent a kritikus ponton, a jelenlegi melegedés ütemét figyelembe véve 15 év alatt a szárazföld fele sivatagos jellegű kiszáradt pusztaság lesz. A nagy erdők elszáradt maradványai könnyen tüzet foghatnak, és az országnyi kiterjedésű erdőtüzek csak az üvegházhatást fokozzák, ezáltal még nagyobb kiterjedésű pusztaságok jönnek létre. Szimulációk szerint a Föld kontinensei fél évszázad múlva a Mars felszínére fognak emlékeztetni. A folyamat megállítására, illetve megelőzésére nem tett javaslatot, csoportjával még nem sikerült teljes körűen modelleznie a szóba jöhető megoldásokat.

Dr. Rocheforest (Egyesült Amerika)

Kutatócsoportjával leginkább a nyersanyag--hulladék körforgásával foglalkozik behatóbban, előadásában többek között kitér az ipar működésére. Szerinte az ipar hanyatlásának legfőbb oka az erőforrások és a nyersanyagok hiánya, amelyet nagy részben az újrahasznosítás technológiai gyengesége okoz. Kifejti, hogy mely technológiák vannak jelenleg a kutatók kezében, és ezek mennyi idő múlva használhatók fel kommersz technológiaként. Javaslatában megemlíti a naprendszer bolygóin illetve kisbolygóin létesíthető ipartelepeket és bányákat, mint lehetséges kiutat.

2061. augusztus 17. (szerda)

A Sivatag akciócsoport tanulmánya (részletek)

A Sivatag akciócsoport egy tudósokból álló testület, melynek célja felderíteni a termőterületek kiszáradásának pontos folyamatát, leírni az ok-okozati összefüggéseket és javaslatokat adni a probléma megoldására.

[...]

Minden jel arra mutat, hogy Dr. Baumhoffer és csoportjának megfigyelései és számításai igaznak bizonyultak, tekintve az elsivatagosodást és a szárazságot. A megfigyelt 1200 nap alatt 8,34% volt a sivatagos területek térhódítása, amely már a köznapi emberek számára is szembetűnő haladás. A dDpp elnevezésű állapotleíró jelenlegi értéke 23,348; az állapotleíró egy nagyon bonyolult számítás eredménye, lényegében százalékban jelzi, hogy havonta mennyit változott a száraz területek méretváltozásának különbsége.

[...]

A dDpp értéke csökkenő tendenciát kell mutasson, majd adott idejű negatív periódus után a nulla közelébe kell visszatérnie, s ott bizonyos határok között kell maradnia, hogy megállítsuk a Föld lassú pusztulását, vagyis a régi geológiai, földrajzi és biológiai környezetét visszaállíthassuk.

[...]

A négy felvázolt alternatíva közül az emissziókvóta alkalmazása vetheti vissza leginkább a száraz területek további előretörését, sőt idővel akár vissza is fordíthatja ezt a folyamatot. Alkalmazásának egyik nagy előnye továbbá, hogy mérésekkel és pontos számításokkal alátámasztott technológiai kidolgozása és alkalmazási ütemterve veszi igénybe a legkevesebb időt.

2063. február 1. (csütörtök)

Globális Emissziókvóta bevezetése (újsághír)

Több hónapos előkészítés után a mai naptól a Föld minden embere számára kötelező érvényű az Emissziókvóta által meghatározott határértékek betartása és betartatása. Jelentősen szigorodtak a porszennyezés határértékei; sok vegyületre nem volt eddig korlát, ezért az eddig érvényes lista nagyobb méretű lett. Az ipari létesítmények szén- és nitrogénoxidok kibocsátására vonatkozó rendelkezések szakértők szerint akár egy mindenre kiterjedő gazdasági válságba is taszíthatják az emberiséget, viszont jelenleg más megoldás nincs a Föld helyzetének javítására.

"Tisztában vagyunk azzal a következménnyel, hogy a kvóta bevezetésével hatalmas veszteség éri az embereket – mint egyéneket; tudom, sokuknak jelenti a biztos halált az egyezmény. A mérleg másik tálcáján viszont a Föld lakhatóságának megszűnését találjuk, és a Föld bioszférája nélkül kevés esélye van bármelyikünknek. Nem tartunk még ott a tudományos fejlettséggel, hogy tömegeket tartsunk életben a földfelszín alatt a jelenlegi bioszféra nélkül, mesterséges élettereket alkotva. Ha ezt az emisszió-szigorítást nem lépjük meg, illetve nem most lépjük meg, akkor jelképesen elkezdtük ásni az emberiség sírját: de sajnos nem marad senki, aki gondozná azt, vagy megemlékezne rólunk." - mondta Norman Poll, az Emissziókvóta csoport vezető munkatársa.

V. D.

2071. február 1. (vasárnap)

Nyolc év (újsághír)

Nyolc év telt el az Emissziókvóta bevezetése óta, eredmény már éppen látszana a gyakorlatban is, viszont a Sivatag akciócsoport évente közzétett méréseit, következtetéseit és javaslatai tartalmazó jelentések szerint már az első három év után mérhető változás jelent meg a sivatagosodás mértékét illetően.

A hétköznapi ember ezen jelentésekből csak a dDpp (köznapi nyelven Dé-dé-pé-pé) pillanatnyi értékére kíváncsi, ebből vonhat le következtetéseket. Valójában ez a szám csak közelítéssel azonosulhat a tényleges változással, mert a Föld sok olyan jelentős tartalékkal rendelkezik, amelyek késleltetik a különféle hatások bekövetkeztét: ebből kifolyólag a jelentés csak előrejelezheti illetve késéssel követi a különféle hatásokat.

Sok véletlenszerű, jobban mondva előre megjósolhatatlan esemény is befolyásolja a változását, ilyen például a bozót- illetve erdőtűz; érthető okokból ezek előfordulása jelentősen beavatkozik az előrejelzésekbe, így a Sivatag akciócsoport extrapolációi csak közelítőleg vehetők figyelembe. Természetesen a dDpp viszonyszámot azért vezették be, hogy bárki nyomon követhesse a változásokat, így kitörő örömmel jelenthetjük be, hogy a szám növekedése a ebben az évben állt meg. A megtorpanás jelzi, hogy ugyan a szárazság még javában tombol, területfoglalási étvágya viszont ez évben már nem lesz nagyobb, mint tavaly volt. A jelzőszám értéke pillanatnyilag 31,773, a megállás nagy változásokat ígér, de a régi Földet - melyre már csak nagyszüleink emlékeznek - talán unokáink már meg fogják látni.

G. Howard

2087. november 18. (kedd)

A Nemzetközi Űrkutatási Szervezet (újsághír)

Csaknem 25 év telt el az Emissziókvóta bevezetése óta, az eredmény részben örvendetes, részben tragikus. Tragikus, mert történelmünk legvéresebb háborúi alatt összesen nem folyt ennyi vér, nem volt ennyi áldozat. Az utóbbi negyed évszázad folyamán több száz millió ember esett el a régi Földért vívott harcban. Ez a korszak volt az emberiség legnagyobb bűne és büntetése: az unokák bűnhődtek a nagyszülők bűneiért. Örvendetes viszont, hogy a dDpp értéke erőteljesen csökkenésnek indult, jelenleg értéke 16,499, amely bizakodóvá teszi a megmaradt emberiséget.

A visszafogott ipari tevékenység nem tett jót a gazdaságnak, amely fellendítésének első fokozata a jelentős pénzügyi támogatást élvező Nemzetközi Űrkutatási Szervezet (NŰSz), ennek elsődleges célja naprendszerünk felderítése és a bolygók, illetve a kisbolygók lakhatóvá tétele, majd a kolóniák önállóvá fejlesztése. Hosszú távú céljai között van például más naprendszerek felderítése és kolonizálása. Ezen feladatok ellátásához szükséges technológiai és technikai feltételeket egy szokatlanul nagy létszámú tudós csoport végzi, melyben lényegében képviseli magát minden egyes tudományág. Az első cél: egy kolónia létrehozása a Hold felszínén. Ennek a projektnek a sikere vagy bukása jelenti az emberiség új életre való lehetőségét.

Siker esetén sokunknak új élet lehetőségét jelentik majd ezen kolóniák, melyeknek több feladattal is meg kell birkózniuk. Részben életben kell maradniuk: ki kell dolgozni egy körforgást, egy saját bioszférát, majd bányákat és iparmezőket kell létrehozniuk, végül független és önálló államként kell működniük, kereskedve más kolóniákkal.

D. Chiakov

2103. február 1. (csütörtök)

IV. Nemzetközi Környezetvédelmi Világkonferencia

Emissziókvóta ülésterem - Denis Delorich (NŰSz elnökségi tag)

Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket a IV. Nemzetközi Környezetvédelmi Konferencián, amely időpontja - nem teljesen véletlenül - az Emissziókvóta 40 éves évfordulójával esik egybe.

Kérem, engedjék meg, hogy röviden ismertessem a NŰSz által végzett munka főbb pontjait, amelyek utat jelentenek a Földről naprendszerünk, majd más naprendszerek irányába.

Közel kilenc év kemény kutatómunka után két hete készült el az Ezüst nyíl nevű csoportunk azzal a beszámolóval, amelyben a Holdon létesítendő kolóniával kapcsolatos terveket fűzték össze. A mai napon kezdődik el a második lépcső: a terv megvalósítása. Öt év múlva a Holdon egy bányászkolóniát fogunk létesíteni, amely 12 ezer önkéntesnek ad majd otthont.

Kidolgoztuk az orbitális pályákon való ipari termelést néhány alapvető folyamatra, ahol a nap közvetlen hősugárzását és a Föld adta árnyékot kedvezően kihasználva jelentős energiamegtakarítást érhetünk el: a tesztműholdat két hónap alatt átépítjük termelővé, és a végtermékek nagy része a Hold ipari műholdjába kerül, amely egy év múlva készül el. Egy évtizeden belül a szomszédos bolygók is ilyen orbitális nyersanyag-feldolgozó egységekkel könnyítik meg a termelést és a szállítást.

A Holdon, illetve az orbitális pályákon lévő környezet szinte kizárólag a napenergia és a nukleáris energia hasznosítását teszi elérhetővé, így egyik projektünk a napelemek hatásfokának megnövelését tette célkitűzéssé. A jelenlegi napelemekben a beérkező fényteljesítmény 75 százaléka elektromos teljesítménnyé alakul. Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy a légkör szűrőhatása nélkül sokkal több energiát lehet kivenni szolárcellákból, mint a Föld felszínén. Ezzel a hatásfokkal nagyon elégedettek vagyunk, már nem igazán várható jelentős javulás, így a felszabaduló erőforrások más kutatások támogatására fordíthatók.

Lefedtük a napsütéses környékeken a sivatagos területek egy részét naperőművekkel. Az egyesített villamos energia hálózat révén ez az energia eljut a Föld minden részére, így az egyenként 50 ezer m² területen elhelyezkedő naperőművekből összesen közel négymillió van összefűzve. A Föld felszínéből 200.000 km² területen állítjuk munkába a napsugarakat, ezért más energiatermelő rendszerre sincs már szükség, átlagosan 15 ezer GW kerül az EVEH rendszerébe. Érdekességképpen megjegyezném, hogy az erőművek környékén sajátos élővilág alakult ki, ahol a tükrök alatti árnyék előnyös kihasználása a túlélés eszköze lett.

A villamos energia egy része hidrogén előállítására fordítódik, amelyet a fosszilis energiahordozók helyett használunk. Sajnos a hidrogén hosszabb távon nem tárolható, ezért a fogyasztás ütemében állítják elő, illetve töltik a speciális palackokat. Ezzel a megoldással rövid távon tároljuk az előállított villamos energiát, így nem kell az erőműveket leállítani-elindítani.

A fosszilis erőforrások használatát 1% alá tudtuk szorítani, főként kenőanyagokat állítunk elő, amelyek nem növelik a CO₂ szintet, mivel a felhasználás jellege alapvetően nem az eltüzelés. Sajnos az elhasznált kenőanyagok újrafelhasználása még nem megoldott, de a kutatások ígéretes eredményeket sejtetnek.

Jelentősen fejlesztettünk az újrafelhasználás hatásfokán, hiszen a Földön kívüli kolóniák működése az elhasznált erőforrások és anyagok újrafelhasználásán múlik. A használhatatlan hulladék jelenleg 0,05 százaléka a teljes mennyiségnek, ezeket védett helyen tároljuk, és dolgozunk a gazdaságos feldolgozáson: az újrafelhasználással csökkentjük a hulladéktemetők terheltségét, illetve nagyon kevés anyagot kell pótolni a Földről.

Köszönöm figyelmüket!

2104. március 21. (péntek)

Új MI nanotechnológia (rövidhír)

Az NTAI kutatócsoport áttörést ért el a mesterséges intelligenciát használó berendezések méretcsökkentésében, s bemutatott egy focilabda méretű MI agyat, amely képes emberi módon tanulni, illetve megérteni az élőbeszédet és válaszolni a feltett kérdésekre.

Mint ismeretes, a hatékony MI berendezések egyik korlátja a viszonylag nagy méretük. Az asszociációs képesség ugyanis a hatékony információcserével arányos, és az információk terjedése a fény sebességét nem tudja túllépni.

Az NTAI prototípusa sok millió parányi ún. jelprocesszorból és a szomszédos processzorokat összekötő nanocsövekből áll: modellezve ezzel a biológiai idegrendszert.

Egyik hátránya a technológiának, hogy a nanocsövek hálózatát speciális körülmények között lehet csak elkészíteni: súlytalanság és csaknem rezgésmentes környezet kell a csövek növesztéséhez. A minimális rezgések a csövek növekedését ugyan nem befolyásolják, viszont elősegítik a készülő csőhálózatok különbözőségét.

Súlyosabb hátránya a szilícium agynak, hogy feladat függvényében legalább 2 évig tanítani és kondicionálni kell, hogy a rábízott munkát képes legyen megoldani. Néhány évet még várnunk kell, amíg az életünk részévé válik ez a technika.

2106. május 14. (péntek)

Robotokkal felszerelt bányász kolóniák

Termelésbe fordultak a Marsra és a Vénuszra telepített bányász kolóniák, ahol minden feladatot különféle robotok látnak el. A telepek érdekessége, hogy a robotokat fejlett MI központ irányítja, illetve a robot egyedek is rendelkeznek a munkájukhoz szabott korlátozott MI irányítással. A vénuszi telep kuriózuma, hogy nincs közvetlen emberi ellenőrzés alatt: a felszínen ugyanis a hatalmas nyomás és hőmérséklet lehetetlenné teszi az emberi személyzet jelenlétét.

Az újabb bányákat és ipari telepeket már a telepített kolóniában működő robotok tervezik és készítik el, így a közeljövőben egyre több ilyen telep látja el feldolgozott nyersanyaggal az orbitális pályán keringő végfeldolgozó műholdakat.

A kisbolygók bányászati céllal való feltérképezése is elkezdődött, itt MI irányítású szondák végzik a munkát, illetve robotkolóniák kezdték meg a kitermelést és a feldolgozást.

2114. augusztus 13. (hétfő)

Túl a fény sebességén!

Dr. Bromfield által vezetett kutatócsapat az imént mutatta be a fény sebességét jelentősen túlszárnyaló hiperhajtóművel ellátott űreszköz prototípusát. A kis szonda a Plútó pályájának környékére hajtott végre egy ugrást, ott mikrohullámon leadta a mért adatokat, majd megsemmisítette önmagát. A termonukleáris robbanás elektromágneses hullámai a várt és számított időben érkeztek vissza az eseményt követő távcsövek műszereibe.

A mérések szerint a szonda nulla idő alatt tette meg a hiperidő burokban az utat, tehát ezentúl csak a térhajlítás energiabefektetése okoz gondot a távolság legyőzésében. A becslések szerint egy ekkora út megtételéhez mindössze öt százaléknyi energiabefektetés szükséges a hagyományosnak mondható fotonmeghajtáshoz képest. Az új "meghajtás" érdekessége, hogy csak az átküldendő tömeggel arányos a szükséges energia, a térhajlítás távolságának növelése nem igényel több energiát, a két – egymást metsző – energiamező hangolásán és a gravitációs torzulásokon múlik a megtett út iránya és távolsága.

2114. december 3. (hétfő)

A StarGate csoport (közlemény)

A NŰSz megalakítja a StarGate csoportot, melynek célja a legújabb technológiák egyesítése egy kolonizációs programban. Az önfenntartó kolóniák már sok tapasztalati ténnyel látták el a csoport munkatársait, azonban egy hatalmas méretű kolonizációs űrhajó megtervezése és megépítése nehezebb feladatnak ígérkezik.

2115. július 30. (kedd)

A StarGate-I űrhajó (újsághír, részletek)

Gigantikus dolgot művelt az emberiség ezzel a csodával, amit StarGate-I néven neveznek: az égbolton szabad szemmel is könnyen észrevehető, jó szemmel pedig részleteiben is felismerhető az a szerelőcsarnok, amely jelenleg Föld körüli pályán kering. Ebben a hatalmas vázban fogják összeállítani az emberiség egyik legnagyobb űrhajóját.

[...]

Látható. hogy a tervezők inkább a funkcionalitásra törekedtek, mint az esztétikára. Alapjában véve egyszerű acélvázról van szó, amelyre a többi fontos alkatrészt szerelni fogják. A szerelőcsarnok váza tehát a StarGate-I része is egyben: a munka előrehaladtával távolítják el róla a feleslegessé vált, de a szerelésnél fontos gépeket.

[...]

Mondhatjuk, hogy az űrhajó legfontosabb része az a két gömb, amelyben a telepes lakosságot helyezik el. Ezek összesen 23656 telepest képesek hosszú ideig zsúfoltság nélkül jó körülmények között életben tartani. Természetesen ekkora tömeget nem lehet egyszerre leszállítani a bolygó felszínére, így ezek a gömbök orbitális pályán keringenek a kiválasztott bolygó körül és néhány űrkompnak elnevezett jármű fogja a gépeket, a nyersanyagokat, a robotokat és a lakosságot a felszínre szállítani.

[...]

Az űrhajó váza széles közlekedőfolyosóknak ad helyet, amelyeken a kezelő személyzet az egyes technikai részeket könnyen elérheti, ha a felmerülő problémák ezt teszik szükségessé. A StarGate-I hajózó személyzete 578 fő, feltételezve természetesen a három műszakos váltásokat is.

2120. augusztus 12. (hétfő)

A StarGate-I elindul (újságcikk)

Hosszas készülődés után végre elindulhatott a StarGate-I kolonizációs űrhajó. Kicsit visszatekinthetünk az eseményekre, amelyek fontos állomásai voltak a munkálatoknak.

A telepesek egy része munkájából kifolyólag részt vett a gömbök készítésében, ők azonnal belakták a nekik szánt területet. A többi telepes másfél évvel ezelőtt kis csoportokban lassan birtokba vette a lakógömböket, megszokva a súlytalanságot és a bezártságot. Ez az idő előtti beköltözés egy végső szűrés a résztvevők számára. Noha elég sok vizsgálaton és teszten kell átesnie annak a szerencsésnek, aki felvételt nyert a kolonizációs programba: a gyakorlati szűrést az indítás előtti egy évben végzik. Van, aki a tesztek ellenére nem bírta pár hónapnál tovább a bezártságot és az egymásra utaltságot. Sokan az unalmat és a céltalanságot viselték nehezen, hiszen a gömbökben minden hely aktívan ki van használva, felesleges terület – például a szórakoztatásra – nem áll rendelkezésre.

Pár héttel az indítás előtt folytatták le a végső ellenőrzéseket és a funkcionális próbákat, majd a munkások elkezdték lebontani a gépeiket és a gyártást ellenőrző mérőműszereiket. Az üzemanyagtartályokat folyamatosan töltik a tankerhajók; a hajózószemélyzet is készülődik az indulásra. Az utolsó napokban a lázas készülődés a tetőfokára hágott, a belső kamerák állandó nyüzsgést közvetítettek a földi tévénézők számára. A startot élőben közvetítette közeli képekkel a tévétársaságok nagy része, bár a közönség fele szabad szemmel is követhette az eseményeket, mivel időközben a StarGate-I az égbolt legfényesebb csillaga lett.

A start előtti percekben a világ minden pontján a közös visszaszámlálás szilveszteri hangulatot árasztott. Aztán a szerelőcsarnok fényei kihunytak, majd kigyúltak a hajtóművek fényei és a hajó könnyek és jókívánságok között – 24234 hőssel – elindult az alfa-Auriga csillagrendszer második bolygója felé.

2120. szeptember 30. (hétfő)

A StarGate-II tervei

Előszó

Ismert tény, hogy a StarGate-I munkálatai közben sok hiányosság, illetve tervezési hiba került napvilágra, igazolva a jól ismert mondást: a tervek soha nem fedik a valóságot.

A StarGate-II tervezését és az alkatrészek gyártását az előd összeszerelése közben végeztük. Rengeteg hiányosságot sikerült már a tervezés folyamán kijavítani, az eltelt öt év új fejlesztéseit alkalmaztuk gyakorlatban. Csak a terveket nézve azt mondhatjuk, hogy az első kolonizációs hajónk egy satnya prototípus csak a másodikhoz képest.

A kolonizációs lakógömbök számát megnöveltük hárommal, immár öt található a hajó vázára szerelve, ebből négy az előző gömbök funkciójával bír, az ötödik középpontjába került a parancsnoki híd, illetve a központi szintek nagy részét a hajó irányításához szükséges létfontosságú berendezések foglalják el. 174 ezer telepest tudunk távoli földekre szállítani. A hajtóművek új üzemanyagot kapnak, így a hiperugrás gravitációs határsávját alig egy nap alatt elérheti a hajó. A személyzet létszámát nem növeltük számottevően, inkább a robotok számát emeltük a veszélyesebb helyeken.

Janus Curtis (vezető főmérnök)

2121. december 12. (péntek)

A vénuszi kolóniával megszakad a kapcsolat (rádióhír)

A TeleGlobal szóvivője szerint a megszakadt rádiókapcsolat oka nem az, hogy a Vénusz éppen "Nap árnyékban" van, a Vénusz pályán keringő műbolygók kiváló minőségű kommunikációra képesek, a vénuszi robotkolónia oldalán lévő műszaki hiba valószínűbbnek tűnik. Már két éve időről-időre megszakadozott a felügyeleti vonal – műszaki hiba mindkét oldalon előfordult. A vezető mérnök szerint a kolónia vezérlőközpontja van annyira képzett, hogy perceken, esetleg órákon belül felülkerekedik a problémán, és ismét helyreáll a kapcsolat.

16 óra 53 perc

A Föld pályáján keringő távközlési műbolygó csillagászati műszerei közeledő kis méretű tárgyakat észlel. Elemző műszerek hiányában azonban nem képes azokat azonosítani. A rádióüzenetekre nem érkezik válasz.

18 óra 32 perc

A közeledő tárgyakat elsőnek érzékelő távközlési műhold megsemmisül egy robbanásban.

19 óra 13 perc

Egymás után semmisülnek meg a Föld pályáján keringő távközlési és egyéb célokat szolgáló műbolygók, illetve szállítóhajók. A földi csillagászati és megfigyelő műholdak még nem tudnak egyértelmű képet adni a közeledő tárgyakról, egy következtetés azonban egyre inkább megszilárdul a megfigyelőkben: megtámadtak minket. A NŰSz azonnali indulásra ad parancsot a StarGate-II személyzetének, noha azon sok munkás dolgozik még. Célállomás a béta-Trianguli naprendszer. A StarGate-II körülbelül 163 ezer telepessel és mintegy 2500 fő személyzettel és munkással a lehető legnagyobb gyorsulással megpróbálja elhagyni a naprendszert.

2121. december 13. (szombat)

1 óra 25 perc

A katonai műholdak elemzése alapján kiderül, hogy a közelgő tárgyak rakéták, és igen erős – közelharcra is lehetőséget adó – fegyverzettel, valamint egy nukleáris töltettel vannak felszerelve. Nem adnak rádiójeleket, egymással nem kommunikálnak. A pályaszámítások szerint célpontjuk a Föld.

15 óra

A robotrakéták elérik a Hold pályáját, és a tömör alakzatból kiválva rajokban indulnak meg a Föld atmoszférája felé. A rajok további kisebb rajokra szakadtak, majd újra és újra; végül mindegyik rakéta egyedül folytatta az útját. Szétszóródnak a Föld atmoszférájában, célpontjuk a Föld teljes felülete.

16 óra

Rövid összecsapás után az összes védekezésre átállított műhold megsemmisült. A kivezényelt támadó egységek teljes vereséget szenvedtek.

Több száz ellenséges rakéta sérült meg, de csak néhányat sikerült anélkül megsemmisíteni, hogy önmagát felrobbantotta volna. Kamikaze rakéták százai választották a nukleáris önmegsemmisítést, nagy károkat okozva ezzel a kommunikációban.